2010. június 29., kedd

Limara fehér kenyere - csapó 2-es

A múltkori rozsos kenyérsütés után kipróbáltam AZ eredeti Limara-féle receptet fehér kenyérre. A sütés módja azonban maradt a régi: elektromos sütőben zacskó vagy fedél nélkül, alól vízzel. Az első 15 perc után ismét barna lett a kenyerem külseje (220 fokon), úgyhogy ezután inkább letakarva sütöttem tovább 200 fokon. Képet nem is készítettem, annyira nem mutogatom! Ehető volt, de nem az igazi. Mivel eléggé megsült, nem cserepesedett ki és kicsit lapos is maradt.
Leadta viszont Limara az infót, hogy a piacon lehet kapni a nagy jénait, amekkorát ő is használ. El is határoztam, hogy kimegyek és megnézem magamnak! Erre a piacos nap reggelén és a megelőző éjszaka elég szépen esett az eső - a bevásárlás elmaradt.
Nem hagyott viszont nyugodni a téma, ezért eldöntöttem, hogy akkor is megsütöm a következő kenyerünket - akkor zacskóban! Begyúrattam a tésztát a géppel, betettem a kelesztőtálba, és amíg szépen kelt, a lányommal elsétáltunk a boltba, és beszereztük a lehető legnagyobb sütőzacskót. (Én csak a kicsiből tartok itthon - eddig elég volt az is.) Megformáztam a kenyeret, betettem a zacskóba és hagytam újra kelni. A bevágás már érdekesebb feladatnak bizonyult. Nem könnyű a nagykéssel a zacskóban nyiszitelni! :) Végül azért megoldottam a problémát, bespricceltem, bekötöttem és bedobtam a sütőbe a kenyeret. Ismét 220 fokon kezdtem a sütést, de a zacskó ellenére ismét hamar kezdett pirulni, úgyhogy levettem valamivel 200 fok alá. 50 perc után kivettem, bespicceltem és az eddigi próbálkozásaimtól merőben eltérő, nagyon jó állagú, szép és ropogós kenyér lett belőle. 
Limara, ha olvasol, kérlek segíts picit! Nem egészen korrekt a hőfokszabályzóm, hogy ilyen hamar megpirul a kenyér? Gondolom, emiatt sem emelkedik meg a tészta sülés közben. Most is kicsit lapos maradt.

2010. június 28., hétfő

Örök sláger: Üdítő szelet

Tegnap volt a napja, hogy elmondhatom, újra eltelt egy év az életemből. És nem mellesleg a férjem ezen a napon ünnepli a neve napját is. Úgyhogy e kettős ünnep alkalmából otthonunkba vártuk a családot. Mivel mindkét oldalról különböző program-ütközések álltak fent, anyósomék és sógornőmék - tehát a párom családja már csütörtökön tiszteletét tette nálunk. Az ő családjukban az a szokás, hogy a vendégek hoznak az ünnepeltnek tortát. Azért kikérték előre a véleményemet - dobosat kértem. A mostanában bejáratott tortaforrás csak 20 szeletes tortát gyárt, így már előre számítottam a nyakamon maradó tortahalomra. Miután elmentek, megnéztem a tortát. Több, mint a fele megmaradt! Úgy döntöttem, viszek belőle az én családomnak is. Igazából a két család együtt ünneplésére (~15 fő) is éppen megfelelő méretűek ezek a torták.
Amúgy sem vagyok egy nagy tortás, édességevős típus (terhesség alatt ez külön előny), úgyhogy valami alternatívát kellett kitalálnom a szombati újbóli köszöntésre - ezúttal az én családom oldaláról. Ekkor jutott eszembe az a régi süti... az üdítő szelet. Mivel nem vagyunk valami édesszájúak, nem is vagyok nagy sütögető, de úgy gondoltam, ezzel még én is megbírkózok.

A neten kerestem meg - természetesen - a receptet:
piskóta:
6 tojás (nem pancsolok a szétválasztással)
6 ek. cukorral habosra keverni
4 ek. liszt
1/2 csomag sütőpor
2 ek. kakaópor (pl. "cicás"...)
1 dl olaj - na ez asszem kimaradt nálam... :)
180 fokon 20 perc alatt kisül, majd ha elhűlt, jöhet rá a krém:
25 dkg margarin
25 dkg porcukorral kikeverve - ezt a család egyhangúlag édesnek találta, úgyhogy legközelebb kevesebbet teszek
25 dkg túró
esetleg egy kis reszelt citromhéj
a teteje pedig:
7 dl szénsavas szép színes üdítő (vagy szódával előállított szörp is alkalmas) - nálam Freeway narancs
2 csomag vaníliás pudingpor
2 ek. cukor
Az üdítőből 2 dl-ben elkevertem a pudingport és a cukrot, a többit felforraltam, majd hozzáadtam a pudingporos levet. Újrarottyantottam és hagytam egy jó ideig hűlni. Végül a krémre simítottam. Hűtőben 2 órát állt, szépen megdermedt.


Elkészítettem azóta már, a tapasztalatom, hogy 30 dkg túró 20 dkg margarinnal sokkal megfelelőbb arányú.

2010. június 25., péntek

Az első valódi siker a dísznövénygondozásban - orchidea

Amióta egyre nagyobb létszámban vannak jelen a magyar üzletekben az orchideák, mindig megcsodálom őket. Nem egyszer vittem már ajándékba, de én csak idén tavasszal kaptam egyet - azt hiszem, nőnap alkalmából - sógornőméktől. Sajnos eddigre már láttam néhány helyen, hogy milyen sorsra jutnak szegény növények miután elnyíltak. Így hát rögtön utánanéztem - természetesen az interneten - a gondozási tanácsoknak.
Láttam, hogy a Házias konyha című blogoldalon megjelent tegnap egy cikk, viszont az én tapasztalataim mások, ezért itt most közzéteszem a saját véleményem. Na nem vagyok egy nagy szakértő, de íme, ez a kép múlt héten készült - ez az én eredményem...
Elég sok oldalt végigolvastam, és az alábbiak ragadtak meg az én agyamban az orchideáról:
1. Nagyon pára és fényigényes, a tűző napot azért nem szereti.
2. Locsolni csak annyit kell, amit a földje felszív, a fölösleget ki kell alóla önteni.
3. Átlátszó cserépbe ültetik, mert a gyökerei is fotoszintetizálnak, ezért a csinos és drága "orchidea-kaspókba" nem érdemes beruházni.
4. Az elnyílt ágakat érdemes visszametszeni.
5. Tavasztól őszig tápoldatozni ajánlott, mert így többször és tovább virágzik.
6. Átültetni nem szükséges sűrűn, max. 3 évente. Akkor is speciális orchidea táptalajba.
A gyakorlat pedig a következő volt:
Mivel télen, a fűtési időszakban kaptam, nyugodtan a déli ablak elé tettem, de nem a párkányra, mert a radiátortól felszálló meleg nem valószínű, hogy jót tett volna neki. És mivel 40% alatt volt a páratartalom (leglábbis az egyik mérő szerint) minden reggel spricceltem szénsavmentes ásványvízzel. Jó még erre az állott csapvíz is. Ennek a szomszédos növények is megörültek - szerették nagyon :) Talán ennek is köszönhető, hogy hetekig tele volt virággal. Talán 2 hónapig is megtartotta azokat. A tavaszi "csodálatos" időjárás azonban kellően bepárásította a levegőt, majdnem 70%-ra felment a páratartalom, úgyhogy a fűtési szezon után már nem spricceltem.
Hetente egyszer locsolom, felülről megöntözöm, és általában csak másnap öntöm le alóla a felesleges vizet. Tápoldatot csak a múlt héten vettem, hátha sokáig megmaradnak az új virágok. A képen látható virágokat június elején nyitotta. A tápoldat egyébként nagyon gazdaságos, 1-2 cl kell 1-2 liter vízbe.
Amikor a virágok elnyíltak, nem mertem levágni a szárakat. Amikor azonban észrevettem, hogy kezd hajtani, a kipattant rügyek fölött mégis levágtam. Így nem éktelenkedik a régi ág mellette. 
Összesen 3 új ágat és 13 új virágot hozott. Nagyon büszke vagyok rá! :D

2010. június 23., szerda

Első sütőben sült kenyerem - kéretik nem kinevetni!

Már hetek óta tervezgetem, hogy sütőben sütök egy igazi jó házi kenyeret. Limara oldalán olvasgattam a módját, de eddig mindig csak a gépi verziót készítettem. Mivel eddig megfelelő méretű edényt nem sikerült beszereznem, nem is erőltettem a dolgot. Nemrég azonban Limara felrakott egy bejegyzést arról, hogyan lehet megformázni a veknit, így aztán semmilyen akadály nem állt már a kenyérsütés útjába.
Tegnap este elkészítettem az öregtésztát, ma pedig a fehér kenyér receptjéből kiindulva bedagasztottam - pontosabban a kenyérsütő géppel bedagasztattam - az én változatomat. Ez mindössze annyiban különbözik az eredeti verziótól, hogy az 50 dkg lisztből 40-et kenyérliszttel készítettem, a maradék 10 pedig 2 evőkanál búzakorpából és teljes kiőrlésű rozslisztből áll. Ez egy kicsit elnehezítette a tésztát, valószínűleg egy kicsit meg kellett volna növelnem az élesztő mennyiségét.
Így nézett ki alvás előtt...
...és ébredés után.
Idáig minden rendben ment, jöhetett a formázás. Alapjában véve sikerült feltekernem a tésztát, de amikor a tepsibe tettem, úgy nézett ki, mint egy fülét-farkát behúzó kismalac :)
Úgy döntöttem, ilyen apróságon nem aggódok, az íze legyen jó! Úgyhogy így kelt még vagy 3/4 órát, aztán bevagdostam, bekapcsoltam a sütőt. Mivel most nem volt edény, aminek bespricceljem a tetejét, a sütő aljába tettem egy kis zománcos lábasban vizet, ami majd a kellő párát adja a süléshez. Mikorra bemelegedett a sütő, szépen kinyíltak a vágások is. Bespricceltem azért a kenyeret is és beraktam a sütőbe. Úgy tűnt, hogy a tepsi nagyon lefogná a lábasból feljövő gőzt, ezért a négy állásból felülről a második részbe csúsztattam a tepsit. Azt hiszem, itt rontottam el a dolgot. 15 perc alatt ugyanis olyan szép színe lett a kenyérnek, mint némelyik fakóbb bolti verziónak. Ekkor végül csak lejjebb tettem egy fokozattal. Láttam én, hogy nagyon sült lesz, de csak kivártam az 50 percet, nehogy sületlen legyen a közepe. Úgyhogy kicsit négerbarna lett az eredmény. A férjem szerencsére csak annyit mondott: "Nem baj, én szeretem így!"

2010. június 22., kedd

Tavalyi termés aranyat ér - avagy kinek mit rejt a kamrája?

Az elmúlt hetek, hónapok megszokottnak nem éppen mondható időjárása arra késztet bennünket, hogy jobban megbecsüljük a tavalyi termést.
Emlékszem, hogy untunk már a sok barackot, cseresznyét, meggyet, tököt, babot, paradicsomot befőzni-kifőzni-zacskózni-dunsztolni-tárolni. Most ezek a csomagok, üvegek most igazán aranyat érnek!
A saját kertünkből kiindulva látom, hogy mennyi fáradtságtól kímélt meg bennünket a természet! Na persze ezt csak irónikus értelemben... Hiszen akinek maradt a tavalyi termésből, az talán most a pénztárcáját kímélheti meg az idei zöldség-gyümölcs vásárlástól.
Nos, nálunk ez az idei mérleg:
- a cseresznyét ugyan leszüreteltük, de a sok kukaccal együtt - sokat nem tudtam eltenni télire
- a sárgabarackot még a tavaszi szeles, esős idő elverte, múlt héten volt rajta 5 szem (a szomszédok felé körbenézve, másnak sem kell lekvárfőzéssel bajlódni!)
- a szilva eddig tartotta magát, a pénteki jégeső zöldszilva-szőnyeggel borította be a fák alját
- a paradicsompalánták szintén a pénteki vihar áldozataivá váltak - a legtöbb skalpolás által lelte halálát
- a babot szépen elvetettem májusban, gyönyörűen kikelt, aztán, amikor jöttek az esők, egyszer csak azt vettem észre, hogy egy szál babom sincs!
- a tök áll a vízben, néhányon már volt pár virág, fogalmam sincs kibírják-e
Anyósoméknál volt az idei borsóvetemény. Elég nagy kertjük van, ebbe vetettek 9 sort. Ennek jót tett az eső. Igaz, hogy gumicsizmában lehetett csak felnyűni az indákat, de én személy szerint kb 5 kilót tettem a fagyóba kisebb adagokra kiporciózva, ők pedig a nagy láda tetejére simogatták a borsós csomagokat. A végét pedig már fűnek-fának osztogatták, csak legyen gazdája!
Amikor Dorka lányommal voltam terhes, a nassolási kényszeremet (ami amúgy sem volt jelentős) gyümölcsevéssel csillapítottam. Volt, hogy majd 1 kiló őszibarackot megettem egy nap. Most már kezdek kicsit megőrülni attól, hogy az egyetlen itthon fellelhető gyümölcs a citrom. Aggódom a barack, körte, szőlő és leginkább a görögdinnye termés miatt. Imádom a dinnyét! Ettem már idén egy keveset 129 Ft/kg-os áron, amiket nagyobb szupermarketekben lehetett beszerezni. Egészen jók voltak, de azért ez mégsem az az igazi termelői medgyesegyházi! Lesz olyan egyáltalán!? Dinnyét akarok!

2010. június 15., kedd

Cseresznyeszezon - kinek milyen a termés?

Az idei "csodálatos" időjárás sok helyen tönkretette a termést legyen az a fákon vagy a földben. Emiatt eléggé felmentek illetve fel fognak menni a zöldség- és gyümölcsárak.
A cseresznye legfőbb baja az volt, hogy a sok esőtől egyszerűen kirepedtek a szemek és megrohadtak a fán mielőtt  be lehetett volna takarítani. Ez okból szerencsésnek érzetük magunkat, hiszen a mi fánkon alig volt néhány repedt szem - azt is lelegeltük mielőtt teljesen tönkrement volna. :) Így aztán nagyon szépnek ígérkezett a termés!
A férjemmel mi eléggé újdonsült és önképző gyümölcstermesztők vagyunk - a cseresznyefa "járt" a házzal, amit 2006-ban vásároltunk. Annyit azonban megtanultunk, hogy a tavaszi lemosó permetezés elengedhetetlen, ha egészséges és húsmentes szemeket akarunk. Ez idén is megtörtént. Sajnos azonban nem a várt sikerrel. Vagy az időzítés nem volt megfelelő vagy a sok eső miatt a kukacok egyszerűen kiröhögték a permetszert - nem tudom, mi történhetett... 
Így aztán hihetetlen bosszankodás közepette láttam neki a befőzésnek, hiszen iszonyatos mennyiségű látszólag gyönyörű, roppanós, édes cseresznyét dobtam ki. (Még jó, hogy nem pénzért vettem... ) Timsós vízben áztattam őket, de a legtöbb olyan volt, mint egy tésztaszűrő. Ahogy kicsit megnyomtam, több lyukon bugyogott a leve. :S A fáról ettünk jópár szemet, amikor kezdett érni - jobb, hogy nem tudom, volt-e benne kukac. Mert amióta észrevettem, hogy milyen sokban van, alig merek enni belőle. Undorodom tőlük! Így végül szemenként válogattam a gyümölcsöt, de így is sikerült eltennem néhány ravaszabb példányt télire. 
A befőttet már az elmúlt években folyékony édesítőszerrel teszem el több okból kifolyólag is. Egyrészt nem szeretem a cukortól összeaszott megbarnult gyümölcsöket az üvegben, másrészt sokkal gazdaságosabb is. Egy üveg édesítővel el tudok tenni vagy 50 üveg befőttet.
A cseresznye még ráadásul azt sem kérdezte, mikor lenne nekem alkalmas a befőzés, úgyhogy a kinti 36-38 fokos hőség mellé bekapcsoltam a sütőt a dunsztoláshoz.
Ez a végeredmény...

2010. június 14., hétfő

Mit esznek a meztelen csigák?

A korábbi hetek nagy esőzései elszaporították a kertben a csigákat. A lányom nagyon élvezi, hogy lépten-nyomon "csigabigákat" talál. Én már kevésbé. Igaz, idén kevesebb vetemény került a kertbe, úgyhogy nem csak azokat rágják. Egyszerűen csak gusztustalanok. Egy időben szépen összeszedtem őket, és nem túl humánus módon egy zacskóba kötöttem. Most viszont olyan kánikula jött az eső után, hogy inkább a besötétített szobába húzódunk, mintsem csigákra vadásszak a kertben.
Egyik este még kimentem az udvarra valamiért. Az ajtótól nem messze van a macskák tálkája, amibe a száraz eledelt kapják. Megdöbbenve láttam az előszobából kisejlő fényben, hogy 4-5 hatalmas meztelen csiga van a tálka környékén, illetve benne. Csiganyomot találtam már arra, de azt nem is gondoltam volna, hogy a meztelen csigák megeszik a macskakaját! Elég gusztustalan teremtések annyi biztos. Reggelre persze eltűntek mind. De hogy hol tanyáznak napközben - fogalmam sincs. Eddig úgy tudtam, hogy ezek is a zöld leveleket rágják. Vagy a "cicakeksz" vonzóbb, mint a friss ropogós zöldek?

2010. június 8., kedd

Vasárnapi menü: tejfölös karfiolleves, zacsis csirke, friss saláta

A hétvégénk sajnos nem a tervezettek szerint zajlott. Péntek éjszaka kezdődött a kálvária: Dorka lányom éjszaka úgy elkezdett köhögni, hogy befulladt. Hajnali fél 2-kor már az ügyeleten voltunk. Kapott sprayt, gyógyszeres belégzést - attól megnyugodott szépen. És innentől kezdve reggel-este jelenés a kórház gyermekosztályán inhalálás céljából. Na és persze az külön jó egy hétvégi ügyeleti rendben, hogy hétfőre eljutottunk a negyedik orvoshoz, aki meghallgatta. Sajnos nem javult az állapota, úgyhogy ma végül antibiotikum lett a vége.
Szóval, ilyen izgalmak között egy gyorsan elkészíthető vasárnapi ebéd kellett. Ezt végül megtoldottuk azzal, hogy a belégzés után még elmentünk venni egy párásító készüléket, és csak aztán a piacra. Mivel a lánynak megígértük a lángos "reggelire", muszáj volt enni - fél 11-kor. Persze ennek az lett az eredménye, hogy senki nem akart délben enni, de nem is volt baj, úgyse lettem volna kész addigra :)
A piacon friss, ropogós zöldségeket sikerült vennem. Komoly pénzeket ruháztam a mai levesbe: egy kis fej karfiol 100 Ft, egy csomó répa 100 Ft, egy csomó petrezselyem 100 Ft. Ennyi kellett az ebédhez. Mivel mind friss, lédús zöldség volt, saját levében egy kicsi olajon egy kevés ételízesítővel megpároltam őket, felöntöttem vízzel, sóztam, borsoztam (fehér borssal), és amikor felforrt, beledobtam a levesbetétet: a rizst. Amikor már majdnem kész, behabartam, rottyantottam egyet rajta - és kész a fincsi leves. Sajnos mivel a lányom folyamatosan lázas, étvágya egyenlő a nullával, úgyhogy ő nem értékelte annyira a dolgot. :S Ja, és a végén megszórtam petrezselyemmel. Nem mutat sokat, de azért beteszem a fotót:
Amíg a leves készült, a sütőben szépen megsültek a csirkealkatrészek. Nagyon szeretjük a sütőzacsiban sült csirkét, mert nagyon jól átveszi a fűszerek ízét, még akkor is, ha csak közvetlenül sütés előtt fűszereztem be. Igaz, általában előre elkészített fűszerkeveréket használok, de mégis változatos tud lenni az íze, mert mindegyik gyártóé különbözik egy kicsit a másiktól. Mi a Kotányi és a Lucullus csirkefűszereinek összeállítását díjazzuk a legjobban. Friss fűszerekkel még nem kísérleteztem, de eljön majd annak is az ideje... Én még azért is szeretem, mert nincs szükség egy csomó fröcsögő olajra, a saját zsírjában gyönyörűen megsül. Ráadásul a mosogatás is jóval egyszerűbb utána :)
Ez idő alatt pedig összevágtam a salátához valókat. Na nem azért készült saláta, mert valami fitness őrületben vagy diéta programban veszünk részt! Bár arra is alkalmas lehet - talán... Egyszerűen jól esik már végre friss zöldségeket enni a maguk egészséges, nyers mivoltukban. Ráadásul sógornőméknél nagy lakásfelújítás, festés meg minden van, és még a hűtőjüket is kipakolták. Na és kiesett onnan egy nagy zacskó vajretek. Anyósomékhoz került, ott meg ki akarták dobni, mondván, ők nem szeretik. Na ide vele! Imádom a zsenge retket vajas kenyérrel.... Na de azért ennyit én se bírok megenni! Bele a salátába. Vettem hozzá egy kígyóuborkát, paradicsomot, egy nagyon kis fej káposztát, meg a levesbe szánt répából még ide is jutott. Ezeket összedaraboltam, és egy fincsi tavaszi saláta kerekedett belőle. Öntetnek pedig egy házi készítésű verziót választottam: porcukor, citromlé, mustár és olaj. Ebben a sorrendben. Arányokat nem tudok írni, folyamatosan kóstolgatni szoktam. Kinek mi a jó. Én egy nagy evőkanál porcukorral indítottam, ehhez jött a többi. Egy hátránya van ennek az öntetnek: kicsit később adja át az ízt, mint a bolti ízfokozós poros verziók. Úgyhogy aki nem szereti a túl nyers "zöldségízt", annak érdemes előző este összerakni.
Egy kevés krumplipüré is készült a lányom kedvéért - sajnos csak egy pár falatot evett belőle szegénykém.